Amióta 2009-ben visszaköltöztem Budapestre, azóta nem voltam Angliában. Nem volt sok indokom rá, mert annak idején szinte a teljes országot bejártam. Most viszont egy barátom meghívott Bournemouth-ba pár napra.
Érkezésem napján Brighton felé indultunk. Odafelé megálltunk a Seven Sisters szikláknál, ami 22km kilométeres szakaszon hét csúcsot fed le. Itt még nem voltam; a hasonló sziklákat Dovernél láttam annak idején.
Erős szél volt, és háborgott a tenger, ami tulajdonképpen már óceán. Egy padon megebédeltünk, és mentünk tovább. Egy rövid parti séta után visszatértünk a kocsihoz, és Brighton felé vettük az utunkat. A szokatlan hőség miatt szinte mindenhol kiégett a fű, amit elég furcsa volt látni. Húsz évvel ezelőtt a nyár csak egy-két hétig tartott, és ritkaságszámba ment a 30 fok feletti hőmérséklet.
Brighton-ban 2007 augusztusában voltam, és kedvenc helyemen, a Royal Pavilion kertjében mindenhol zöld fű, és virágok voltak. Royal Pavilion Brightonban IV. György tengerparti pihenőhelyéből nőtt ki egzotikus palotává, amelyet később 1815 és 1823 között alakítottak át a ma ismert kupolás–minaretes formájára.
A belső terek kínai és indiai motívumokat követnek, a palota pedig ma múzeumként működik. Ez a város legnagyobb látványossága.
Másik látványossága a móló, ami 1899-ben nyílt meg. Több, mint fél kilométer hosszú; van rajta színház terem; egy terem, tele játékautomatákkal és nyerőgépekkel; egy étterem; és a legvégén egy kis vidámpark.
Annak idején a terem még olvasó szoba és étteremként üzemelt. Állítólag még Charlie Chaplin is fellépett Amerikába vándorlása elött. A móló nem változott sokat, de ráférne egy újra festés, és a vidámparkban sem üzemel már minden.
Ezek pedig a 2007-es képek „régen minden jobb volt” jeligére:
